Krémes zöldségleves

Ma nagyon bátor voltam. A lúgosító könyv szerint csináltam egy levest. Ez még önmagában nem lenne poszt-érdemes, de itt a leves fogalma teljesen új értelmet kap. Ugyanis a hő (47 fok felett) tönkreteszi az enzimeket. Emiatt fontos az, hogy főként nyersen - vagy maximum nagyon rövid ideig főzve - fogyasszuk az ételeket - a könyv szerint.
Na én ezt kipróbáltam. Hívhatnánk akár nyers zöldségkrémnek hígítva... itt az eredeti verzió:

2 bögre zöldségleves alap vagy víz
3-4 bögre brokkoli, kockára vágva
1 piros kaliforniai paprika, kockára vágva
2 vörös vagy sárga hagyma, kockára vágva
1 avokádó
1-2 zeller, nagy darabokra vágva
Himalaya só (mi a blogon egyébként só alatt mindig a Himalaya sót értjük)
fűszerek, ami tetszik: római kömény, gyömbér, stb.

Na azért annyira bátor mégsem voltam, hogy ekkora mennyiséget csináljak, az adagolásnál kicsit szerényebbre vettem a figurát, amit utólag nem bántam meg :)
Az én verziómban ezek voltak:

8-10 rózsa pagoda karfiol (kb. kisebb fej fele)
1 lilahagyma
fél piros húsú paprika
fél avokádó
2-3 szelet zeller
2 dl húslevesalaplé
só, gyömbér, római kömény

A levet fel kellett melegíteni és 47 fokon tartani (ujjal lehet ellenőrizni). Ebbe a brokkoli és 5 percig melegíteni. Aztán a mixerben mindent pépesíteni és felönteni a lével plusz vízzel ha szükséges:

Lehet a pagoda hibája, de nekem túl szemcsés maradt. Nem lehet egyszerűen csak nyelni, mint kacsa a nokedlit, hogy mondjuk ne érezzem az ízét, hanem meg kell rágcsálni. Brokkolival lehet nem ez lett volna az eredmény, de nem hiszem, hogy csak emiatt adok ennek még egy esélyt. Bármennyire is imádom a zöldségeket, ez még nekem is kicsit szélsőséges. Valahogy túl nyers az íze és hát a fejemben is más képek élnek egy levesről. Jelenleg a hűtőben figyel, holnap kap még egy esélyt, hátha addigra úgy összeérnek az ízek, hogy meg tudom enni...:))

... és a történet vége: a fagyasztó :)