Almás palacsinta... helyett egy antirecept

A tanulság kedvéért közzéteszem (szerző: Andi)
Arra gondoltam, hogy csinálok egy kis tejmentes, candidás almás palacsintát uzsira. Aha... a gondolat szép volt és finom és palacsinta... ezzel szemben sikerült egy jó kis ragacsos, igazi trutymót kreálnom. Következőképpen történt:
1 tojást felvertem kb. 1 dl zabitallal. Ehhez öntöttem hajdinalisztet ill. pattogatott amarántot, még löttyintgettem a zabitalból, hogy közepesen folyékony masszát kapjak, belereszeltem 2 almát, pici só, kevés xilit, citromlé aztán had szóljon.
Serpenyőben kevés forró olaj, beleöntöm az első palacsintára valót. Eddig minden tökéletes, Andika lelkes és éhes, nem kevésbé Barnika... aztán jött az első fordulat... vagyis csak jött volna, ha meg tudom fordítani. Pontosabban meg tudtam, csak hát több részletben.  Ezt látva úgy gondoltam, rendben, palacsinta ez már nem lesz, akkor csinálok belőle egy kis smarnit. Mert hát ugye nem adom fel, meg kreatív is vagyok... úgyhogy miután megsült az első "szelet", beleöntöttem a serpenyőbe az egész masszát. Na így utólag ezt nem kellett volna :)
Még egy kis jóindulattal sem lett smarninak mondható. Inkább egy igazi ragacsos placsni, trutymák. Szétnyomkodni darabokra.. hihihi na persze. De még itt sem adtam fel... legnagyobb fokozatra kapcsoltam, hátha majd jól megpirul és szét tudom szedni... :) valamennyire sikerült is, de vigyázni kellett, hogy a darabok nehogy egymáshoz érjenek, mert akkor megint összeragadnak.
Azért hozzáteszem, mire kihűlt, nem lett annyira orbitálisan rossz... ízre fincsi, csak hát a szem :) Kevés fahéjas porxukorral (xilit) a nagyon édesre kiéhezettnek tökéletes volt... azaz nekem.

Mindenesetre Barnika hálás közönség, mert kétpofira tömte ezeket a gyurmadarabokat. És persze nem utolsósorban tejmentes, candidás recept, amit én találtam ki :D
Utószó: még mindig nem adtam fel az alapötletet, szóval további almás palacsinta receptek várhatók...